Tudástár

A kifejlett ágyi poloska 4–8 mm hosszú, rozsdabarna színű, szárnyatlan rovar. Teste jellegzetesen lapos és ovális (leginkább egy almamagra hasonlít), ami lehetővé teszi, hogy a legszűkebb résekbe is elrejtőzzön. Vérszívás után a teste megduzzad, és élénkebb sötétvörös színt vesz fel.

Apró, mindössze 1–4 mm nagyságú, sötétbarna vagy fekete színű vérszívó parazita. Teste oldalról erősen lapított, ami megkönnyíti a sűrű szőrzetben való gyors mozgást. Szárnya nincs, azonban hátsó ugrólábai rendkívül fejlettek, így a saját testhosszának többszörösét is képes átugrani.

Fajtától függően 1,5–3 cm hosszú, jellegzetesen lapos, ovális testű rovar. Színe a világos barnától a sötét feketés-barnáig terjed. Fejét a torpajzs szinte teljesen eltakarja, hosszú, ostorszerű csápokkal és gyors mozgást biztosító tüskés lábakkal rendelkezik. Fénykerülő, rendkívül szívós, éjszakai életmódot folytató kártevő.

A hazánkban leggyakoribb fajok (pl. német darázs, kecskedarázs) 1,5–2 cm hosszúak. Megjelenésük összetéveszthetetlen: potrohuk élénk sárga-fekete csíkozású, testüket vékony „darázsderék" osztja ketté, hártyás szárnyakkal rendelkeznek. A méhekkel ellentétben testük kevésbé szőrös, és fullánkjukat többször is képesek használni anélkül, hogy elpusztulnának.

Körülbelül 1 cm hosszú, szárnyatlan, gyors mozgású rovar. Teste csepp vagy répa alakú, a fejtől a farokrész felé elvékonyodik, és apró, ezüstösen csillogó pikkelyek borítják. Fején két hosszú csáp, potrohának végén pedig három jellegzetes farokfüggelék található. Leginkább sötét, nedves és párás helyiségekben (pl. fürdőszobákban) fordul elő.

Kisméretű, 3–5 mm hosszú, sötétbarna vagy feketés színű raktári kártevő. Legfőbb ismertetőjegye a fején található megnyúlt, ormányszerű nyúlvány, amelynek végén a rágószerve helyezkedik el. Teste hengeres, a hátán jellegzetes hosszanti barázdák futnak. Elsősorban a raktározott gabonafélékben tesz kárt.

Fajtól függően 2–10 mm méretű, társas életmódot folytató rovar. Színe leggyakrabban fekete, sötétbarna vagy vöröses. Teste jól láthatóan három részre (fej, tor, potroh) tagolódik, amelyeket a jellegzetes, elvékonyodó „hangyaderék" köt össze. Fejükön jól fejlett rágók és könyökszerűen megtört csápok találhatók.

Pókszabású vérszívó élősködő. Éhes állapotban mindössze 1–4 mm, lapos, csepp alakú, sötétbarna vagy feketés színű, kifejlett állapotában 8 lába van. Miután rátapad a gazdatestre és teleszívja magát vérrel, a mérete drasztikusan megváltozik: akár egy kisebb babszem nagyságúra is megduzzadhat, színe pedig szürkésre fakul.

A kifejlett lisztbogár nagyjából 1,5 cm hosszú, sötétbarna vagy fekete színű, hosszúkás, enyhén lapított testű rovar. A kártételért azonban leggyakrabban a lárvája, az úgynevezett „lisztkukac" a felelős. Ez egy 2–3 cm hosszúra megnövő, hengeres, sárgásbarna, féregszerű alakzat, amely viszonylag kemény kitinpáncéllal rendelkezik.

Ide tartoznak a lakásokba is gyakran behúzódó fajok (pl. bencepoloska, ázsiai márványospoloska). 1–1,5 cm hosszú, jellegzetes pajzs vagy címer alakú rovarok. Színük zöldes, barnás vagy szürkés, gyakran márványos mintázattal, ami kiváló rejtőszínt biztosít. Legismertebb tulajdonságuk, hogy védekezésképpen rendkívül kellemetlen, bűzös váladékot bocsátanak ki.

Apró, 2–4 mm hosszú, szürkés-fehéres színű, szárnyatlan vérszívó parazita. Teste lapos, lábain pedig erős, kapaszkodásra szolgáló karmok találhatók. Ellentétben a fejtetűvel, a ruhatetű nem a hajas fejbőrön, hanem a ruházat és az ágyneműk varrásaiban, ráncaiban él (ide rakja serkéit is), és csak táplálkozás céljából keresi fel az emberi bőrt.